Fájó évforduló alkalmából rendeztek fáklyás emlékevezést Csepelen: immár két esztendeje, 2008. július 15-én halt meg edzés közben Kolonics György, kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenus. A sporttársak, tisztelők, ismerősök harmadik alkalommal gyűltek össze leróni tiszteletüket az immár a sportág legendájává nemesült kenus előtt.

A megemlékezés mottója a „Megint eltelt egy év, érzem a megejtett seben az idő gyógyító szándékát, de behegedni sosem fog már életünk során…” volt. Az egy évvel ezelőttihez képest, ahol a tragédia közelsége miatt még jóval megrendültebb és gyászosabb volt a hangulat, az idei talán a csendes fájdalom és melankólia jegyében telt, amely nem tagadhatja, hogy ahogy telnek az évek átszellemül az emlékezés, .

Másfél óra képi és hanganyag vetítésével kezdődött a szomorú megemlékezés. Ezek között megelevenedett például Vitray Tamás kommentálásában Kolonics és Horváth Csaba atlantai páros aranyérme, vagy később az est folyamán az egyéni győzelem Sydneyben Siklós Erik rádiós közvetítésében. A különböző versenyfelvételekkel és riportokkal párhuzamosan az estet szervező Kolonics György nevét viselő alapítvány átadta a Kajak.hu által felajánlott és a Vaterán internetes árverésen elkelő kenut az érte legtöbbet ígérő Bánkuti Attilának. A volt váci kajakos egy családi vállalkozás képviseletben fizetett 471 ezer forintot Kolonics egyes hajójáért. Az alapítvány részéről Angyal Zoltán korábbi szövetségi kapitány beszélt arról, hogy a szervezet a befolyt összeget az utánpótlásra fordíthatja, tovább évente négy haját kap majd a Kajak.hu-tól, amelyet a legtehetségesebb serdülő versenyzők használhatnak.

Mintegy félezer ember jelent meg, akiknek nagyjából fele sárkányhajóba, kajakba, kenuba szállt, és a kora esti szürkületet fáklyák lángjával megtörve eveztek fel az 1000 méteres rajtig, és vissza. Az egyik hajóban csupa feketét viselő között ott volt Kozmann György, Kolonics legutóbbi páros társa, az atlantai győző Horváth Csaba, Csabai Edvin és Györe Attila. A zenés műsor megkezdése előtt Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke köszöntötte meghatódottsággal az egybegyűlteket. Mint mondta, Koló halála egy gyászünnep, mégis örömmel társul, mert új barátságok köttetnek. Koló volt, van és lesz, és ahogy személye húsz évig volt meghatározó a sportágban, úgy lesz annyi ideig és még tovább a jövőé, az összetartozásé. A programot Géczi Erika és kórusának dalai, illetve Wichmann Tamás és Vajda Attila éneklős-gitáros duettje, legvégül pedig a Himnusz zárta.

Virággal emlékezett Kolonics stégjénél Storcz Botond felnőttkapitány, de ott volt az utánpótlást irányító Hüttner Csaba is. Eljött Foltán László, Moszkva kenus olimpiai bajnoka, valamint Sydney-é, Pulai Imre, továbbá az ötkarikás ezüstérmes kajakosok, Szabó Szilvia és Bóta Kinga. Számos jelenlegi válogatott is eljött, például a fellépő Vajda Attila, Kökény Roland, vagy csepeli részről Korisánszky Péter, a friss Eb-ezüstös Marschalkó Alexandra női kenus és a pekingi olimpián Kolonics helyett betérdelő Kiss Tamás. Az "régi nagyok" és az aktív versenyzők mellett természetesen az egykori edző, Ludasi Róbert is megemlékezett.


reb