Kajakpóló II, azaz a kajak.hu edzés után versenyen is megleste a kajakpólósokat – és ismét tetszett neki, amit látott. Nehéz megfogalmazni, hogy miért, de megpróbáljuk: szubjektív írásunk következik a 6. Budapesti Nemzetközi Kajakpóló Tornáról.

Az a mozdulat maradt meg bennem a leginkább… Ahogy a játékos a víz alól feljőve a háta mögött, kézilabdás szóval élve svédcsavarral kapura lőtte a labdát. Pontosabban centikkel a kapu mellé.

Nemcsak azért, mert látványos és szép akció volt, de történt mindez másodpercekkel a harmadik helyért rendezett összecsapás vége előtt – miközben az ellenfél már rég eldöntötte a találkozót a maga javára…

Fotók: Vaskuti Éva

Számomra mégis valahogy ez a mozdulat szimbolizált mindent, ami kajakpóló: keménység, erő, látvány, kreativitás, játék.

Leszögezem, nézőként sincs sok túl kajakpólós tapasztalatom – hogy nem vagyok „kajakpólószűz” arról itt olvashatnak –, de az a néhány óra ismerkedés a sportággal éppen elég ahhoz, hogy tudjam, magam sosem fogom kipróbálni. Nem elég, hogy az ellenfél megmozdulásainak ki van téve az ember, de még a közegnek is…

A közeg, amelyre a hétvégi Gubacsi hídnál rendezett nemzetközi kajakpólós versenyen hatványozottan igaz volt, hogy vizes. S bár az esőzés következtében – Petőfi szavaival élve – a víznek az árja volt az úr, a „gálya” maradt a vízen, sőt az éjszakai program és a vasárnapi konstans esőzés következtében (is) ázott versenyzők, ha tehették inkább vízi alkalmatosságukban foglaltak helyet. Vizesebbek már nem nagyon lehettek.

A versenyen amúgy a várakozásoknak megfelelően hat-hat külföldi (kettő cseh, kettő osztrák és kettő lengyel) és magyar csapat vett részt, a lengyelek ki is sajátították maguknak a döntőt. Amennyire az amatőr szemmel megállapítható, egyáltalán nem érdemtelenül, mindkét csapat taktikus, felkészült kajakpólót mutatott be, legalábbis erre utaltak a pályán már-már megtervezett koreográfiaként végigfutó akciók, az agilis, „csak a testemen és az evezőmön át” jeligével átitatott védekező mozdulatok és az elszánt, az egyik meg nem adott gólnál a szolid záport már-már villámokkal megspékelő tekintetek.

A játék színvonala mellett azonban további pozitívumokkal is gazdagodtam a kajakpólós társaságban. A díszes-színes kompánia ugyanis kétségkívül összetartó, mármint ami a nemzetközi vonalat illeti. Nem volt olyan külföldi versenyző, aki ne reagált volna mosolyogva a „See you in Vienna!” (azaz „viszlát Bécsben”) búcsúszóra. Sőt volt olyan cseh versenyző is, aki minderre magyarul válaszolt – ennek tartalmi megjelenítésétől azonban ezúttal tartózkodnék annak vulgáris jellege miatt… Igaz, ebből és a reakcióként érkező össznépi nevetésből is csak az szűrődött le: a közös nyelvvel nincs gond.

Örömteli volt azt is látni, hogy milyen sok fiatal tengeti életét a kajakpólósok között, az ifjabb generációé lehet a jövő. Az sem utolsó, hogy a nemi megkülönböztetés itt elavult fogalom. A győztes csapat fazonszabásza épp egy lány volt, s bár erőszakosságban sem maradt el társaitól, úgy tűnt, a játék olvasásában is átlagon felüliek a képességei.

Gondolkozom rajta, hogy miért is tetszik annyira ez a kajakpólós dolog… Azt hiszem azért, mert nagyon emberi. S ez jó. Nézni legalábbis.


A TORNA VÉGEREDMÉNYE
1. UKS Set Kaniow (lengyel)
2. Kwisa Lesna (lengyel)
3. Vidra
4. KSI
5. Prague A (cseh)
6. MULTI
7. Wien red (osztrák)
8. Prague B (cseh)
9. Magyar női válogatott
10. Vidra juniors
11. MULTIFI
12. Wien white (osztrák)


Szerző: Cserháti Zoltán