Kifejezetten jól kezdődött számomra a trasonai Európa-bajnokság, valahogy úgy, ahogyan arról álmodtam a kontinensbajnokság előtt.

Az utazásunk okés volt, nem adódott semmi probléma. Nekem a város nagyon bejön, valahogy kifejezetten hangulatos... És mindenek előtt tiszta, kultúrált, kár, hogy a magyar városok többségében nem figyelnek oda az ilyen apróságoknak tűnő dolgokra, amik az összképet egy messziről jött ember számára rendkívül meghatározzák. A németekkel vagyunk egy szálláson, az étkeztetés kicsit furán oldották meg a szállodában, mert mindenkinek egyszerre kell ennie... Hozzászoktam már a svédasztalhoz, de a jóhoz nem nehéz.

A versenypálya valóban csak ezer méteres, de bevallom őszintén, hogy azért annál jobb, mint amire előzetesen számítottam. Az első edzésen a víz még lötyögött, mert a verseny előtt mindenki az ismeretlen pályán volt, de ez természetes. Majd a futamok közben ez már nem volt jellemző.

Pénteken aztán le is tudtuk az előfutamokat. Szerencsére a víz javult, de azért el tudnék képzelni jobb pályát is. Bár azért tényleg nem katasztrofális.

Az egyesben kicsit elaludtam az elején, de ez az első pályám volt. Szóval belefért a bénázás. Majd a döntőben bízom benne, hozom a maximumot. A négyes is jó volt, az elején elénk csúsztak a lengyelek, de a megbeszélt hopp után elcsúsztunk tőlük, és ha jól tudom, egy hajót sikerült vernünk rájuk. Végeredményben egy jó napot tudhatunk a magunk mögött. Másra most nem is vágyok, mint lustulásra és pihenésre. Aztán jöhetnek a döntők!