Véget ért a szolnoki edzőtábor, végleg hazacuccoltunk nyári bázisunkról. Összesen tizennyolc hetet töltöttem ott idén, és hát az még gombócból is sok…

"Aztán ott van a mi esküvőnk kérdése. Mivel Vera „beelőzött”, jövőre tervezzük a ceremóniát, tehát szépen apránként el kéne kezdenünk összeszedni a gondolatainkat (meg persze az anyagiakat is) a nagy eseménnyel kapcsolatban."

Teljesítettem a kitűzött célt: aranyéremmel tértem haza a poznani világbajnokságról. Mivel egy számban álltam rajthoz, Szabó Gabival ötszáz párosban, tulajdonképpen százszázalékosan teljesítettem. Egy kis csúszással feleleveníteném a poznani vébé történéseit.

Eljött az utazás pillanata, nehéz szezon lezárására kerül sor Poznanban, ahol a világbajnokságon egyetlen számban, az ötszázas párosban leszek érdekelt immár állandó párostársammal, Szabó Gabival. Tiszta a képlet: egy feladatom van, azt kell megcsinálnom.

Vége a felkészülésnek és a főpróbáknak, jöhet az előadás! Ezúttal Poznanban. Furcsa heteket, hónapokat tudok magam mögött, aligha tudok mindent ideálisnak nevezni, így kíváncsian várom magam is, hogy mit hozunk ki a vébéből.

Régen jelentkeztem bloggal, most viszont bepótolom a júniusi elmaradásomat. A szegedi világkupa után, már az első idei válogató helyett is csak az edzésekre koncentráltam, hogy visszanyerjem a formámat és önmagamat. Ennek az volt az ára, hogy lemondtam az Eb-részvételt, de hát úgy voltunk vele: valamit valamiért. Úgy érzem, nem hoztunk rossz döntést.