Zárom, zárjuk az évet, érdemes az ünnepek táján lévő szünetben egy kis összegzést készítenem a szegedi vébé óta eltelt, igen sűrű és tartalmas időszakról.

Hogy szalad az idő? Már egy hónapja annak, hogy Szegeden megrendeztük a világbajnokságot, nekem pedig sikerült megnyernem fő számomat, az ezer egyest. Jó alaphangot ad az olimpiai felkészülésemre, a riválisoknak meg bízom benne rosszat, de legalábbis a kedvüket egy kicsit sikerült elvennem. Az idő múlása talán azért sem tűnt fel annyira, mert szokás szerint most sem ültem sokáig a babérjaimon, sőt, új kihívást is találtam magamnak, és így még az edzésekkel sem álltam le.

Közeleg a szegedi világbajnokság időpontja, ezt akkor is tudnám, ha nem néznék bele a naptárba. Elég elvégezni az edzéseket, mert annak típusából pontosan kikövetkeztethető, hogy hol tartunk éppen, a felkészülés melyik fázisában. Jelentem a munka jól halad, és bizony befordultunk a célegyenesbe.

Megvolt a belgrádi Európa-bajnokság, ahol ezer egyesben, tehát a fő számomban nem sikerült érmet szereznem, a nyolcadik helyen értem célba. Nem tört le az eredmény, ugyanis olyan sokat eleve nem vártam el ettől az Eb-től és magamtól.

A két válogató legfontosabb feladatának azt tekintettük, hogy a fő számomban, az ezer egyesben biztosítsam a helyemet a válogatottban. Ez sikerült, úgyhogy készülhetek a belgrádi Európa-bajnokságra, még inkább a szegedi világbajnokságra, ami duplán, sőt, triplán is az év legfontosabb versenyének számít majd az esetemben.