Bár van még pár nap karácsonyig, a Benedek család rendhagyó módon a múlt hétvégén fát díszített, bejglit sütött, ajándékot csomagolt. Hogy miért? Linda húgom ajándéka három repülőjegy volt Jersey szigetére, idén együtt ünnepeljük a karácsonyt. Dusan és a nagymamám most nem tartanak velünk, ezért leginkább az ő kedvükért rendeztük az elő Szentestét.

Hónapok óta elvagyok a magam kis világában, és eléggé elhanyagoltam a blogomat, így most sok mindenről kell beszámolnom. Nem is tudom, hol kezdjem, talán az őszi alapozással, ami szokás szerint a hosszú evezésekről, és a kondi-futás páros intenzív gyakorlásáról szólt. Ezt annyira nem bántam, mert így legalább a téli edzések kezdésére sikerült formába lendülnöm, már ami a szárazföldi dolgokat illeti…

Sikerült megvédenünk világbajnoki címünket, ami nekem azért is külön öröm, mert immáron zsinórban harmadszorra állhattam a dobogó tetejére a négyessel. A vb hete nagyon gyorsan eltelt, épp hogy csak megérkeztem Szegedre, a következő pillanatban már ültem a hajóban a rajtvonalon, majd arra eszméltem, hogy itthon vagyok, és a barátaimnak mutogatom az aranyérmemet. Hihetetlenül pörgős, és jó hangulatú volt a verseny, és annak ellenére, hogy csak egy számom volt, alaposan elfáradtam.

Stílusosan fogalmazva, lassan megindítjuk a finist, ami a szegedi világbajnokságra való felkészülést illeti. Még két teljes hetünk van a kemény munkából, aztán egy pár lazább nap következik, majd végre elérkezik a várva-várt hazai verseny!

Legjobb idővel jutottunk be a döntőbe, ami azért adott némi okot a bizakodásra. Nagyon szerettük volna megnyerni ezt a számot, de a sors valahogy ezt nem akarta. Ez a négyes ezüst nekem az ötödik a sorban, szemben a nulla arannyal, így érthető, hogy egy kicsit csalódott voltam a futam után.