Teljesítettem a kitűzött célt: aranyéremmel tértem haza a poznani világbajnokságról. Mivel egy számban álltam rajthoz, Szabó Gabival ötszáz párosban, tulajdonképpen százszázalékosan teljesítettem. Egy kis csúszással feleleveníteném a poznani vébé történéseit.

A megérkezésünk teljesen simán ment, szokás szerint a pálya mellett lévő Novotelben lettünk elszállásolva, szokás szerint Gabi lett a szobatársam. A pályára busszal is lehet mennünk, de én gyalogolni szoktam. Az időjárás nem volt ideális, de mivel indulás előtt megnéztem, hogy mi vár ránk kint, engem nem ért meglepetésként. Egy dolgot hagytam figyelmen kívül, pedig már megtapasztaltam annyiszor, hogy az itthoni és a kinti 20 Celsius fok között azért van különbség, mert erős, hideg a szél, ami nem segít a hőérzetén az embernek, ráadásul többször eleredt az eső napjában.

A második napunk a csütörtök volt, reggel még esett az eső, de később kisüstöt a napocska is. Viszont nagyon erős szél fújt és a víz az valami szörnyűvé vált. Nagyon nagy hullámok voltak, amik ráadásul a pálya végén visszacsapódtak. A víz az utolsó háromszáz méteren tökre lötyögött. Délután ezért „kicsúsztunk” a pályára a Gabival párosban, hogy felmérjük a terepet és péntekre, amikor megkezdtük a szereplésünket, addigra minden okés legyen. A napot gyúratással zártam. Köszi, Klenya!

Pénteken már szerencsére nem volt akkora a szél, mint az első nap, de a víz elég hullámos volt még így is. Az előfutamban közvetlen a rajt után kaptunk hátulról egy motoros hullámot, azon lovagoltunk egy ideig. Eléggé megcsavarta a hajót, remélem a döntőben nem lesz ilyen.

Szombaton reggel Feri vezényelte az utolsó edzést, délután megnéztem a többiek döntőjét, gratuláltam mindenkinek, majd hazamentem és kicsit izgatottan vártam a vasárnapi döntőt. Úgy voltam vele: ha magunkat tudjuk adni, akkor szerintem nem lehet nagy gond. Nem is lett…

A döntőre úgy mentem ki, hogy lesz, ami lesz, nekem egy feladatom van, mégpedig a Gabira figyelni és nyomni. A rossz rajt után majdnem nem sikerült ezt teljesíteni, de még időben észhez tértem. A célba érkezés után egyből tudtam, hogy mi nyertünk, nem is néztem semerre... Szegény lengyelekről meg azt hittem, hogy másodikak lettek. Az eredményhirdetés után mentem doppingvizsgálatra, utána meg be a szállodába, mert háromkor jött értünk a busz, ami kivitt a reptérre. Este fél tizenegy előtt tíz perccel már landoltunk is Ferihegyen.

Most hétvégén lent voltam Szegeden, ahol szponzorunk jóvoltából kaptunk egy ilyen király cuccot, aminek a beüzemelésével éppen most bajlódom. Megyek is bajlódni…